A tűzijáték, pirotechnika története

A pirotechnika szó a görög "pyros=tűz", és "techné=mesterség" szóból származik. A kémia egyik ága, mely fény, hang és robbanóhatást előidéző vegyi anyagokkal foglalkozik. Kínát tekintik a pirotechnika őshazájának, melyben közrejátszik az, hogy gazdag nyersanyaglelőhellyel rendelkezik. Igen nagy mennyiségben fordul itt elő a salétrom (kínai-hó, vagy kínai-só), mely a fekete (füstös) lőpor előállításának az alapja.

Életünket az ünnepek teszik széppé. Ünnepeinket pedig színpompás tűzijátékkal tehetjük felejthetetlenné az ősi kínai kultúra jóvoltából. Az ember nem is gondolná, hogy a tüzet kb. 2-3000 évvel ezelőtt a kínai emberek először nem háborús célokra használták, hanem vallási szertartásokat tettek látványossá, lenyűgözővé kisebb-nagyobb tűzijátékszerekkel.
Az ókor félelmetes csodafegyvere volt a görögtűz, melyet i.e. 500-ban már használtak. Az összetételét sokáig nagy titokban tartották. Legfontosabb alapanyaga a nafta, a kőolajnak alacsonyabb forráspontú frakciója lehetett, melyet desztilláció révén állítottak elő. Mivel ez túlságosan párolgott, ként diszpergáltak benne. Légmentesen tárolták, és használatkor szifon segítségével kipermetezték. Tehát nem azonos a jelenlegi görögtűzzel, ami alumínium alapú.
Nem csak Kínában, hanem az indusoknál is találhatunk leírásokat arról, hogy időszámításunk előtt a harmadik században csodálatos tűzijátékkal egybekötött egyházi ünnepek voltak. Indiában még ma is divat a tűzijáték, a családi ünnepeken is. Germánus Gyuláné (Hajnóczi Rózsa) a "Bengáli tűz" című, Indiáról szóló élménybeszámolójában színes leírást közöl: -"... Röppentyű fényjele kíséri az esküvői felvonulást, szertartást... - A csillagokkal versenyt ragyog az ég felé törő tűzijáték. Ropognak a rakéták virágerdei, s a láthatár szélén kigyúlnak a vörösen izzó tarka bengáli-tüzek..."
Japánban is gazdag hagyományai vannak a tűzijáték rendezésnek. Az 1600-as évek óta hatalmas exportot bonyolítanak le az európai és amerikai filmiparnak. A japánoktól származnak az álcázó színesfüst-elegyek, valamint az oly sokszor megcsodált csillagszórók és a szobai tűzijátékok.
A XVIII-XIX. században a polgáriasodás korában már magánszemélyek is rendezhettek tűzijátékot. Főleg házasságkötéskor jött divatba a tűzijáték rendezés. Ennek egyik célja az volt, a házastársaknak ártó gonosz szellemeket távol tartsák. Ilyen esküvői mitologikus elemekkel átszőtt tűzijátékot ír le Lin Jutang neves kínai író: -"...egy rúd tetején egy hatalmas gólya állt, s csőréből hatalmas lángot a magasba lövellve jelezte a mutatvány kezdetét. Ezután kilenc rakéta következett, majd különböző forgók, szászkerekek, szökőkutak kápráztatták el az embereket. Az est fénypontja a világító, színes bengáli-tüzekből összeállított hétemeletes papírmaséból készült pagoda volt, melyből lassan nyíló lótuszvirágok, tündérek voltak láthatók...".

A puskapor előállítását ill. feltalálását a tudománytörténészek Schwarz Berthold ferencesrendi szerzetesnek tulajdonítják. Ő fedezte fel a feketelőpor feszítőerejét, hajtóerejét, s Engels szerint forradalmasította a hadviselést, a lőfegyverekben alkalmazta először a lőport hajtóerőként.
A lőporban a szén az éghető, a salétrom az égést tápláló alkatrész, a kén gyúlékonyabbá teszi a lőport és gyorsítja a robbanás sebességét.
Európában a tűzijátékok a XIV. század végén terjedtek el, a fénykorukat a XVIII. században érték el. Az első tűzijáték 1373-ban volt az észak olaszországi Vicensa-ban, a békekötés napján. Az egykori krónikák szerint az igen fényes szemkápráztató látványt színes csillagok és bengáli-tüzek alkották. Később Olaszországban minden egyházi ünnepségen, még a pápaválasztások alkalmával is rendeztek tűzijátékokat. Leírás szerint a tűzijátékok céljára épített állványzatokra és az Angyalvár erkélyeinek kiálló részeibe bengáli világító eleggyel megtöltött csöveket (bengáli-gyertyákat) és világító golyókat lövellő, úgynevezett "rómaigyertyákat" helyeztek el. Minden egyes tűzijáték kezdetét ágyúból leadott díszlövés jelezte, majd rómaigyertyák színes tűzgolyói emelkedtek a levegőbe, és rakéták szálltak fel a magasba. A szemkápráztató látványt felváltotta az állványzatra szerelt bengáli gyertyákból összerakott püspöki címer, mely a tűzijáték végét jelezte.
Az olaszországi tűzijátékozás hagyományai Franciaországban találtak igazi otthonra. Nagy mecénása volt a tűzijátékoknak XV. Lajos, XVI. Lajos király és Mária Antoinette (Mária Terézia magyar királynő leánya) házasságkötése alkalmával egész Párizst megvilágította a különféle rakéták tűzparádéja.
Királyi látogatások programjából, nagy ünnepnapok eseményei közül, fejedelmi esküvők, békekötések alkalmából nem maradhatott el a tűzijáték.
Oroszország egyik cárja: I. Péter, vagy Nagy Péter is nagy művelője volt a pirotechnikának. Saját kezűleg készítette rakétáit, tűzforgóit, 1754-ben, újév napján felesége, a későbbi I. Katalin cár tiszteletére tűzijátékot rendezett.
Péter cár ténykedéseivel nagyot lendített a pirotechnika tudományán, számos technológiai leírás maradt fenn tőle, melyeket még ma is használnak.
Angliában is gazdag hagyományai vannak a tűzijátékoknak. VII. Henrik angol király 1487-ben Yorki Erzsébettel való egybekelése alkalmából fényes tűzijátékot rendezett a Temzén. Az egykorú krónikák hatalmas, vízben úszó tűzokádó sárkányokról, csatajelenetekről tesznek említést. Utóda VIII. Henrik, Boleyn Annával kötött második házassága alkalmával, 1533-ban fényes tűzi és víziparádét rendezett a Temzén.
Az osztrák örökösödési háborút lezáró, 1749. április 27-i aacheni békekötés napján a londoni Green parkban fényes tűzijátékot rendeztek. Ehhez a pazar tűzijáték bemutatóhoz Händel szimfonikus művet komponált (Firework music). A nagyszabású zenés, parádés tűzijátékot 12 000 főnyi közönség nézte és hallgatta végig.
A Tűzijátékok a XVI. századtól a német udvari ünnepségeknek is fontos részei voltak. Az első nagyszabású tűzijátékot Lajos Vilmos bádeni őrgróf württenbergi herceg esküvője alkalmával rendezték. A Habsburgok szintén nagy kedvelői voltak a tűzijátékoknak. Az uralkodók születésnapjukon, házasságuk, koronázásuk, békekötések alkalmával rendeztek tűzijátékokat a birodalom fővárosában, Bécsben.
Fényes tűzijáték volt I. Lipót német-római császár, magyar királynak, 1666. december 5-én, Eleonóra Magdaléna Teréziával kötött házassága alkalmával Bécsben. A tűzijáték kezdetén kirajzolódott a "Vivát Magdaléna! Vivát Leopoldus!" szövegű tűzfelirat, és a kétfejű sasmadár arany koronával a fején. Majd a magasba röppenő több száz bomba és rakéta "ezeregyéjszakai" nappali világosságot árasztott Bécsre. -" ...Lángolt, zengett Bécs felett az ég, pokoli durrogás, csattogás zavarta meg a bécsi lakosság békés álmát." -írja az egykori krónikás. Az osztrák pirotechnikai művészet fénykorát a világhírű Stuwer-dinasztia alatt érte el.
Hazánkban az első nagyobb tűzijáték Mátyás király esküvőjén volt, melynek tűzmestere Regiomontánus, híres német matematikus-csillagász volt.
Sajnos a sors Magyarországon nem engedte, hogy ez a csodálatos szórakozás elterjedjen. A másfél évszázados török uralom és a Rákóczi-szabadságharc után jutott el hazánkba újra a tűzijáték, mely az uralkodók, nagyurak kerti mulatságait tették ünnepélyesebbé. 1772. július 27-én, Szent Jakab napján, Eszterházy Miklós József rendezett tűzijátékot, melyet Bessenyei György "Az eszterházi vigasság" című versében le is írt. Lelkes művelője volt a pirotechnikának Sándor Lipót főherceg, Magyarország nádora, aki 1795. nyarán I. Ferenc és felesége Amália tiszteletére rendezett tűzijátékot.
1809. augusztus 15-én Győrben ünnepelte Napóleon 40-ik születésnapját tűzijátékkal.
1822. július 26-án volt Balatonfüreden az első Anna-bál, melyet tűzijátékkal szerettek volna megünnepelni, de sajnos a műsornak tragikus vége lett.
A magyarországi tűzijátékok kiváló úttörője és népszerűsítője az osztrák Anton Stuwer, aki a Városligetben, az Állatkert helyén rendszeresen rendezett szemkápráztató tűzijátékokat. Ezektől a tűzijátékoktól kapott kedvet Emmerling Adolf és Janitsári Iván, akik a magyar pirotechnika alapítói lettek.
A legelső tűzijátékgyárak keleten Pekingben, Tokióban épültek. Magyarországon Emerling Adolf alapított Pesterzsébeten, IX. ker. Vágóhíd u. 17 sz. alatt gyárat, aki egyébként jómódú fűszerkereskedő családból származott. A gyárat 1946-ban államosították, az üzlete a VI. ker. Deák tér 6 sz. alá költözött, a gyárat pedig Balatonfűzfőre költöztették és beolvasztották a Nitrokémiai Ipartelepek gyártelepébe.
Ott dolgozott Teleki György vegyész és Fekete Károly gépészmérnök, akik 1965-ben, Európában először használtak elektromos vezérléses indítást.

Ma már nem csak a nagyurak szórakozása lehet a tűzijáték-rendezés, hanem bárki emlékezetessé teheti a számára fontos eseményeket.

Hadászati pirotechnika

Európában a rakétákat Itáliában alkalmazták először tűzijátékokra, majd 1378-ban hadi célokra a Genova-iak, Velence elfoglalásánál. Azonban mint fegyver, a háttérbe szorult és inkább jelzésre használták, pl.: éjjel terepmegvilágításra.
1417-1459. között íródott a Nagyszebeni tüzérségi kódex, melyben Conrad Haas a rakéták tökéletesítésével foglalkozik. Ő használt először vezetőléc helyett deltaszárnyat, és kidolgozta a háromlépcsős rakéta elvét, melyet továbbfejlesztettek és jelenleg az űrhajózásban használják.
Magyarországon az első nagyobb tűzijáték Mátyás király és Beatrix esküvőjén volt a visegrádi palotában. A tűzmester: Regiomontanus német matematikus-csillagász. Mátyás halála után, különösen a török megszállás idején nem rendeztek tűzijátékot hazánkban. A végvárak hadileltárában azonban szerepelnek égő kenet és szurkot tartalmazó "tüzes koszorúk" és "tüzes csuprok" stb., melyeket hajítógépek röpítettek a török haderőre. Gárdonyi Géza: Egri csillagok c. művében olvasható néhány csodás tűzszerszám.
1686-ban Budavár visszafoglalásakor rendeztek fényes tűzijátékot, melyet Romeyn De Hogha rajzában megörökített. Ez a rajz a Budapesti Történeti Múzeum tulajdona.
A Rákóczi-szabadságharcban használtak a kurucok rakétákat jelzésre. Bottyán János Sopron ostrománál, a vágvölgyi hadműveletek idején a lipótváriak alkalmaztak világító-jelzőrakétákat.
Az 1848-49-es szabadságharc idején is használtak rakétákat: Görgey Artur seregében volt egy röppentyűs csapat. Mózer Sándor tűzmester készített Augusztin-féle rakétákat. Ilyen rakétákat a híres ágyúöntő is készített, aki Nagyváradon sajátította el ezt a tudományt. Ezeket a fegyvereket főleg hegyvidéki harcokban vetették be. Bem József Congreve-féle rakétákat használt, melyet a napóleoni háborúk idején ismert meg.
1849. márciusában Kossuth Lajos Irinyi Jánost, a kiváló vegyészt és pirotechnikust (a zajtalan biztonsági gyújtó fácska feltalálóját), a Nagyváradon felállítandó lőporgyár igazgatójává nevezte ki. -"Semmi sem okoz nagyobb gondot a kormánynak, mint a lőszerről való gondoskodás. Ez hazánkra életkérdés" -írta Kossuth, Irinyinek küldött levelében. Irinyi a rakétakészítés mesterségét egy bécsi gyógyszerész tűzijátékműhelyében sajátította el. Ott ismerte meg a Schőbein-féle, 1846-ban feltalált NC-tartalmú füstnélküli lőport. Martin Lajos mérnök-hadnagy az 1800-as évek végén megalkotta a forgásstabilizált rakéta elvét.

A tűzijátékozás "modern kori" történetében az 1946-os évszám volt kiemelkedő jelentőségű, ekkor ugyanis Magyarországon betiltották a magán tűzijátékozást.
Ez az állapot 1993-ban szűnt meg, amikor a Pyro-Technic Kft. újból megindította a hazai tűzijáték-kultúra fellendítését.